Sunday, June 21, 2015

Tárgyleírások - Japán művtöri II.

Sziasztok!

A következő bejegyzés a keddi első órámról fog szólni, ami a Japán művtöri folytatása volt. "Meglepő" módon itt is új tanárt kaptunk egy félév után. (Mellesleg ezekhez a tanárváltásokhoz egész hamar hozzá lehet szokni, mielőtt megijednétek, sőt, bizonyos esetekben előnyére is válhat a tantárgynak több szempontból is.)

Óra: Ókori és keleti művészettörténet II.
Oktató: Szabó Noémi Anna
Kód: BAA 0620
Időpont: Kedd, 10:00-12:00
Helyszín: Kossuth Klub

Nos, az órával kapcsolatban a legeslegelső benyomásom a következő volt: "Kérem vissza Strausz tanárnőőőőőőőőőőt!!!", de igazából az órán a japán vallástöri fordítottja történt (lesznek még ilyen pálfordulásaim egyébként. Meglehetősen sok volt a félév során.). Amilyen rossznak ítéltem meg az elején a dolgot, annál sokkal jobban végződött, és a vizsgán tudtam igazán a szívembe zárni tanárnőt.

Ami nagyon zavart az órán - és tudjuk be annak, hogy Strausz tanárnő a diáival anno elkényeztetett - az az, hogy a diavetítés csupán a képek mutogatására szorítkozott. És igazából jegyzetelni sem volt egy könnyű feladat, mert tanárnő sietett, hiszen túl sok mindent kellett átvennünk a félév során. Az első óra például nem állt másból csak a történelmi háttér felvázolásából. (Össze is néztünk egyik kedves barátnőmmel, hogy hol volt itt művtöri, mert még nyomokban sem véltük felfedezni a művészettörténetet azon az órán... :D)

Ami nem változott az előző félévhez képest, az az volt, hogy Szabó tanárnő sem tudta félév elején még, hogy hogyan fog zajlani a számonkérés. Azt mindenképpen gondoltam már első órán, hogy írásbeli lesz, mert művtöriből szóbelizni enyhén szólva is nehéz dió lenne. Úgyhogy azon szurkoltam, hogy ne legyen benne nagyon sok hosszú, bonyolult feladat, és inkább legyen tesztjellegű. Az is lett, a-b-c-d feleletválasztós. Bővebben a tárgyleírások után.

Ami jó volt a félév során: Tanárnő is KRE-n végzett, így sok-sok értékes és hasznos infóval látott el minket, mind a jelenlegi képzést illetően, mind pedig a későbbi MA-s létünkre nézve is.
Rengeteg olyan dolgot is az eszünkbe vésetett velünk, ami majd például jövő évben a Japán irodalomtudomány alatt lesz eszméletlenül hasznos.
Fentebb írtam, hogy kicsit szívfájdalmam volt, amiért a diák csak a képek mutogatására szolgáltak. Ugyanakkor örültem is neki, mert így nem csak egy képet kaptunk például a Kano-iskola munkáiból mutatóba, hogy "Tessék, ilyenek voltak, aztán a többire meg vagy rákerestek vagy tesztek az egészre", hanem a legnépszerűbbeket Tanárnő lelkiismeretesen kikeresgélte nekünk a netről és mutogatta és mesélt róluk. Egyébként, ha valakinek kedve szottyanna előre (vagy esetleg utólag) megnézegetni a műalkotásokat, a New York-i MET (Metropolitan Múzeum) oldalán megteheti. ^^

Szóval, mint említettem, egy-egy művésztől nem csak egy képet kaptunk megnézésére, hanem többet is, sőt, voltak olyanok is, mikor Tanárnő kedvenceit is láthattuk. Így például kaptunk egy kis majmos képet is Kano Tanyu-tól, ami Tanárnő személyes kedvence (és megsúgom az én kedvenceim közé is bekerült). De láthattunk Miyamoto Musashitól is képeket. Ami nekem a leginkább megmaradt az a Gébics a száraz ágon, mert olyan kis cuki az is. ^^

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy csak festmények meg festők maradtak meg bennem, imádtam például a kerámiákat (különösen az Arita kerámiát). De volt még szó az órán kabukiról, a nou színházról és a bunrakuról avagy ningyou joururiról, kinek hogy tetszik (egyébként a bábszínház). Na és hát természetesen a viselettörténet sem maradhatott ki. Meg a zen kertek, amik az utolsó milliméterig meg voltak tervezve. Mellesleg a Katsura-rikyu-t azért elfogadnék öreg koromra... Vagy valami hozzá hasonlót. :D

Viccet félretéve, tényleg mélyre ástuk magunkat a japán művészetben, de még mindig csak a felszínét kapargattuk az egésznek a félévben. Biztos vagyok benne, hogy simán lehetne akár a kabukira is építeni egy egész féléves előadássorozatot, és még talán akkor sem beszéltünk mindenről.

Tárgyleírások - Japán vallástörténet

Sziasztok!

Íme, a hétfői utolsó órám tárgyleírása, ami a Japán vallástörténet volt. Mint azt az óra elődjének "hibridbejegyzésében" említettem, bár eredetileg ezt az órát tavaly a másodéveseknek még Nemeshegyi tanár úr tartotta, mivel "nyugdíjba vonult", abban az örömben volt részünk, hogy új tanár tartotta az órát.

Óra: Japán vallástörténet
Oktató: Dr. Soós Sándor
Kód: BJP 2610
Időpont: Hétfő, 14:00-16:00
Helyszín: Díszterem

Háát, hol is kezdjem? Amilyen jól éreztem hogy indul, annyira rossz lett félév végére. Soós tanár úr egy nagyon kedves kis bácsikának tűnik, de valahogy nekem nem ez jött át belőle pláne nem a vizsgán, de erről később.

Na szóval, igazából én úgy vettem észre, hogy tanár úr valahogy talán nem tud a témánál maradni hosszabb ideig, és csapong össze-vissza. (Drága évfolyamtársaim, ha valaki közületek olvassa a blogot, és cáfolni tudja eme kijelentésemet, kérlek, nyugodt szívvel tegyétek meg!) Talán pont ebből következik, hogy nekem bizony nem lett ebből a tárgyból értékelhetőnek nevezhető jegyzetem. Szégyenlem bevallani, de sajnos ez van.
Legelőször már az első órán kezdődött a fonal elvesztése, amikor nem tudtam kötni a neveket semmihez, mert csak dobálgatta egymás után a képeket és nem tudtam, hogy akkor most ki mit csinált, hol, mikor. 
A következő amikor igazán elvesztettem a fonalat akkor volt mikor hogy-hogy nem valahogy az Ainuk (Hokkaidón élő népcsoport) mellé odatársította a sziú indiánokat. Bár azzal sikerült tisztába jönnöm, hogy bizony-bizony mindkét népcsoport sámánizáló, több összefüggést nemigen véltem felfedezni. Persze lehet, hogy csak bennem van a hiba.

Nem tudom, vajon a következő évi elsősöknek is Ő marad-e, de ha igen, arra drága leendő károlisok készüljetek, hogy nagyon komolyan veszi a katalógust kedves tanár úr. Mire eljutott oda, hogy talán ésszerűbb lenne óra elején odaadni a katalógust, és aztán akit nem érdekel szállingózzon a szélrózsa minden irányába, eljutottunk az utolsó óráig. (Hacsak emlékeim nem csalnak és ez az egész korábban történt.)

Hogy miért mondtam, hogy "szállingózzon a szélrózsa minden irányába"? A válasz nemes egyszerűséggel csak annyi, hogy a szóbeli vizsga nem az órán leadott anyagból állt, hanem volt 10 tétel, ami közül egyet kellett választani, és azt kellett részletesen kidolgozni.

Igyekeztem objektív maradni, és türtőztetni a bennem dúló szarkazmust az órával kapcsolatban, és próbáltam nem a negatív dolgokra fókuszálni, nem tudom mi mennyire sikerült...