Tárgyleírások - Japán művtöri II.

Sziasztok!

A következő bejegyzés a keddi első órámról fog szólni, ami a Japán művtöri folytatása volt. "Meglepő" módon itt is új tanárt kaptunk egy félév után. (Mellesleg ezekhez a tanárváltásokhoz egész hamar hozzá lehet szokni, mielőtt megijednétek, sőt, bizonyos esetekben előnyére is válhat a tantárgynak több szempontból is.)

Óra: Ókori és keleti művészettörténet II.

Oktató: Szabó Noémi Anna

Kód: BAA 0620

Időpont: Kedd, 10:00-12:00

Helyszín: Kossuth Klub

Nos, az órával kapcsolatban a legeslegelső benyomásom a következő volt: "Kérem vissza Strausz tanárnőőőőőőőőőőt!!!", de igazából az órán a japán vallástöri fordítottja történt (lesznek még ilyen pálfordulásaim egyébként. Meglehetősen sok volt a félév során.). Amilyen rossznak ítéltem meg az elején a dolgot, annál sokkal jobban végződött, és a vizsgán tudtam igazán a szívembe zárni tanárnőt.

Ami nagyon zavart az órán - és tudjuk be annak, hogy Strausz tanárnő a diáival anno elkényeztetett - az az, hogy a diavetítés csupán a képek mutogatására szorítkozott. És igazából jegyzetelni sem volt egy könnyű feladat, mert tanárnő sietett, hiszen túl sok mindent kellett átvennünk a félév során. Az első óra például nem állt másból csak a történelmi háttér felvázolásából. (Össze is néztünk egyik kedves barátnőmmel, hogy hol volt itt művtöri, mert még nyomokban sem véltük felfedezni a művészettörténetet azon az órán... :D)

Ami nem változott az előző félévhez képest, az az volt, hogy Szabó tanárnő sem tudta félév elején még, hogy hogyan fog zajlani a számonkérés. Azt mindenképpen gondoltam már első órán, hogy írásbeli lesz, mert művtöriből szóbelizni enyhén szólva is nehéz dió lenne. Úgyhogy azon szurkoltam, hogy ne legyen benne nagyon sok hosszú, bonyolult feladat, és inkább legyen tesztjellegű. Az is lett, a-b-c-d feleletválasztós. Bővebben a tárgyleírások után.

Ami jó volt a félév során: Tanárnő is KRE-n végzett, így sok-sok értékes és hasznos infóval látott el minket, mind a jelenlegi képzést illetően, mind pedig a későbbi MA-s létünkre nézve is.
Rengeteg olyan dolgot is az eszünkbe vésetett velünk, ami majd például jövő évben a Japán irodalomtudomány alatt lesz eszméletlenül hasznos.
Fentebb írtam, hogy kicsit szívfájdalmam volt, amiért a diák csak a képek mutogatására szolgáltak. Ugyanakkor örültem is neki, mert így nem csak egy képet kaptunk például a Kano-iskola munkáiból mutatóba, hogy "Tessék, ilyenek voltak, aztán a többire meg vagy rákerestek vagy tesztek az egészre", hanem a legnépszerűbbeket Tanárnő lelkiismeretesen kikeresgélte nekünk a netről és mutogatta és mesélt róluk. Egyébként, ha valakinek kedve szottyanna előre (vagy esetleg utólag) megnézegetni a műalkotásokat, a New York-i MET (Metropolitan Múzeum) oldalán megteheti. ^^

Szóval, mint említettem, egy-egy művésztől nem csak egy képet kaptunk megnézésére, hanem többet is, sőt, voltak olyanok is, mikor Tanárnő kedvenceit is láthattuk. Így például kaptunk egy kis majmos képet is Kano Tanyu-tól, ami Tanárnő személyes kedvence (és megsúgom az én kedvenceim közé is bekerült). De láthattunk Miyamoto Musashitól is képeket. Ami nekem a leginkább megmaradt az a Gébics a száraz ágon, mert olyan kis cuki az is. ^^

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy csak festmények meg festők maradtak meg bennem, imádtam például a kerámiákat (különösen az Arita kerámiát). De volt még szó az órán kabukiról, a nou színházról és a bunrakuról avagy ningyou joururiról, kinek hogy tetszik (egyébként a bábszínház). Na és hát természetesen a viselettörténet sem maradhatott ki. Meg a zen kertek, amik az utolsó milliméterig meg voltak tervezve. Mellesleg a Katsura-rikyu-t azért elfogadnék öreg koromra... Vagy valami hozzá hasonlót. :D

Viccet félretéve, tényleg mélyre ástuk magunkat a japán művészetben, de még mindig csak a felszínét kapargattuk az egésznek a félévben. Biztos vagyok benne, hogy simán lehetne akár a kabukira is építeni egy egész féléves előadássorozatot, és még talán akkor sem beszéltünk mindenről.