Friday, August 26, 2016

Tárgyleírások - Kutatási szeminárium I.

Sziasztok!

Tegye fel az a kezét, aki szeret csapatban dolgozni! Na és ki az, aki szeret másokat értékelni?
Ha magadra ismertél, ezt az órát Neked találták ki! :D

Óra: Kutatási szeminárium I.
Oktató: Molnár Pál
Kód: BJP 2831
Időpont: Hétfő, 14:00-16:00
Helyszín: BTK 3.318

Nos... Az órát nagyjából úgy kell elképzelni, mint az országismeret kultúra részét. Azt a fajta országismeretet, amit még az én időmben (de öregnek érzem magam) kellett megcsinálni. Ugyanis a tavalyi elsősöknek már más, máshogy tartotta azt az órát.
A nagyobb különbség csupán csak annyi, hogy nem egész évfolyamos, ömlesztett óráról van szó, hanem, mint azt a neve is mutatja szemináriumról, tehát kisebb csoportos, 20-25 fős óráról. Négy időpont közül választhattunk, úgy voltam vele, csütörtökön, amikor csak egy(!) darab órám van, inkább nem vállalnám be, így került hétfőre.
A másik, lényeges változás a mi országismeretünkhöz képest, hogy mind a témát, mind pedig a csapatunk tagjait mi választhattuk meg (el sem tudjátok képzelni, hogy vártuk ezt). Aki korábban olvasta a kultúráról szóló tárgyleírást tudja, hogy a témát is Tanár úr adta meg a csapatoknak, és a csapatokat is Ő állította össze, annak ellenére, hogy előzőleg egy kérdőívben megkérdezte, kikkel szeretnénk együtt dolgozni. De ez ezen az órán máshogy működött! :)
Ha pedig úgy gondolta bárki is, Ő hatékonyabban dolgozik egyedül, arra is volt lehetőség.

Így történt az, hogy első félévben Liával, Annával és Évivel dolgoztam együtt a japán alvilág témáján, melybe olyan szaftos témákat válogattunk, mint a yakuza, az irezumi (japán tetoválás), a japán prostitúció és a droghasználat. Az én részem az irezumi lett. 

Ezen az órán is, csakúgy mint az országismeretnél volt egy közös felület (I ♥ WordPress), ahova az egész évfolyam feldobálta a cikkeit. Persze nem volt kötelező a közös felületen dolgozni, ha szerettünk volna saját kutatóblogot is létrehozhattunk volna. 
Molnár tanár úr ránk bízta a cikkek mennyiségét; a mi csapatunk, akárcsak a többiek, 5-6 cikket tett fel. A WordPress-es közös felületen kívül volt egy másik a Facebookon is. Itt az volt a feladatunk, hogy amint elkészültünk egy cikkünkkel meg kellett osztanunk a cikk linkjét a csoporttársainkkal, akik így közvetlenül a mi cikkünket érték el.

Elmaradhatatlan volt az is, hogy a társaink munkáihoz hozzászóljunk a közös WordPressben (vagy épp a saját kutatóblogjukon), és mivel általában nem ártott írni valamit hozzájuk - akár belekötni abba, hogy "Figyimár, a harmadik bekezdés ötödik sorában a vesszőt rossz helyre tetted", akár problémát felvetni; a lényeg az volt, hogy aktívak legyünk, és kérdezzünk - én sajnos sokszor beleestem abba a hibába, hogy jelentéktelen dolgokra kérdeztem rá, vagy éppen olyan dolgot kérdeztem, amire már amúgy is tudtam a választ. Persze, nem törvényszerű, hogy mindenki így jár. Akinek elég nagy a fantáziája, és túl tud gondolni egy cikken, az természetesen ennél nyakatekertebb dolgokra is rá mert/tudott kérdezni.

Hasonlóan az országismerethez, itt is kellett egy prezentációt tartanunk, úgyhogy újra megszerettük a Prezit (mert hát Prezi nélkül unalmas lenne az életünk ♥). Mielőtt azonban a témáink prezentációjára rátértünk volna, még a félév elején olyan - amúgy a félévi értékelésben nem számított - témákat is fel kellett dolgoznunk, mint hogyan jegyzeteljünk jól, hogyan adjunk elő, milyen a jó forrás és társaik.

Az előadások során volt egy időkorlát, amibe bele kellett (volna) férnünk, de nem mindig sikerült. Erre az időkorlátra azért is szükség volt, mert több csapat adott elő egy órán és kellett időt hagyni azoknak, akik kérdezősködni szerettek volna még az előadás után.
Akárcsak országismeretnél, itt is mindenki kapott értékelő lapot, hogy az aktuálisan előadókat értékeljük. Olyan szempontok alapján kellett értékelnünk, mint például mennyire ragadja meg a témát és mennyire tartja fent a figyelmet. Továbbá figyelnünk kellett arra is, mennyire tartja fent velünk a szemkontaktust, és milyen szenvedéllyel beszél a témáról. Ha fogalmazhatok így, meglehetősen sokrétű volt az értékelési skála amit figyelembe kellett vennünk.

Ezen kívül természetesen nem maradhattak ki a kérdőívek sem, amiben akár arra volt kíváncsi a Tanár úr, hogy kikkel dolgozunk szívesen együtt, kiktől kérünk segítséget évfolyamon belül, akár arra, mi a véleményünk az óráról, hasznos-e vagy sem, mit változtatnánk rajta, ha egyáltalán kell. Volt olyan kérdőív is, ahol arról faggatott minket Tanár úr, hogy egyedül vagy csapatban, esetleg párban szeretünk jobban dolgozni.

Az országismerettől eltérően nem vizsgaidőszakban kaptuk meg a jegyeinket, hanem még a szorgalmi időszak vége előtt. Ugyanakkor abban hasonló volt az értékelés, hogy csapatonként beszélgettünk Tanár úrral a félévről és a munkánkról, majd kaptunk egy körülbelüli jegyet, mert még biztos ami biztos átgondolta Tanár úr a félévet, aztán mehettünk is. Itthon pedig, a Neptunban várt az ötöském. :D

Friday, August 5, 2016

Tárgyleírások - Kelet népei II.

Sziasztok!

Kisebb (na jó, nagyobb) hallgatás után végre összeszedtem erről az egy évről és az órákról a gondolataimat, úgyhogy csapjunk is bele!


Óra: Kelet népei II.
Oktató: Dr. Apatóczky Ákos Bertalan
Kód: BJP 1220
Időpont: Hétfő, 12:00-14:00
Helyszín: Buda Béla terem (lánykori nevén Díszterem, BTK 1.100)

Ahogy azt az óra előzményében is említettem, az előadásokat mindig más, az adott ország szakértője tartotta. Ez a Kelet népei II.-n sem volt máshogy.

A félévben volt szó Tibetről, Izraelről, Bhutánról, Jakutiáról (Oroszország észak-keleti részén található), Indiáról, Afganisztánról, Jemenről és Kuwaitról, valamint Örményországról is. Szóval sokszínűségben nem volt hiány ebben a félévben sem. 

Az előző félévhez képest eltérés tehát nem nagyon volt az órák felépítése tekintetében. Viszont, ami azért számomra nagy meglepetés volt - a lehető legpozitívabb értelemben -, hogy az első órát Tanár úr rászánta a vizsgakérdések átbeszélésére.

A félév során voltak olyan előadók, akik már a Kelet népei I. alatt is tartottak nekünk előadásokat, ezeket az előadásokat kifejezetten szerettem hallgatni. ♥

Természetesen ebben a félévben is voltak kedvenceim, mert nem én lennék, ha nem választottam volna ki magamnak minimum kettő előadást, amiért oda-vissza voltam. Ezek egyike Jakutia volt, a másik pedig India lett.

Jakutia, ahogy pár sorral fentebb írtam, Oroszország észak-keleti részén található, a világ legnagyobb önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. Már ott megvett magának az előadó, hogy "Oroszország". (gyerekkéntrajongtamazoroszkultúráért.Meg mindenért, ami hozzá kapcsolódott.) Szóval magától értetődő volt, hogy tágra nyílt szemekkel és nyitott fülekkel ültem az órán. Az pedig csak pluszbónusz volt, micsoda kellemes hangja volt az úrnak, aki előadott.
Lenyűgözött például az, hogy a fűtést hogyan oldják meg a közintézményekben, és a történelmükről szóló részt is kifejezetten élveztem.
Kaptunk egy rakat számot is, kezdve azzal, hogy 100°C-os hőingás van Jakutia területén, és csak 5 olyan hónap van az évben, amikor fagypont felett van az átlaghőmérséklet.
Ezek mellett kaptunk egy rakat képet, láttuk a terület zászlaját, megtudtuk, hogy Jakutiában a kicsi halat sütik, a nagy meg megy a levesbe. Szóval, ahogy ez az óránál lenni szokott, csupa érdekességet hallottunk.

A másik kedvencem India lett. Bár be kell vallanom, szükségem volt némi erőfeszítésre, hogy oda tudjak figyelni arra, amit az előadó mondott. Gyakorlatilag végigmentünk India történelmén egészen a kezdetektől, majdhogynem napjainkig. Akármennyire is próbáltam mindent szépen, érthetően lejegyzetelni, bizony volt olyan, hogy mire egy nevet (szörnyen, hallás után fonetikusan) vagy évszámot sikerült papírra vetnem, már három új, adott esetben fontosabb adat hangzott el, de hát ez már így sikerült.
Jó pár építményről láthattunk képeket, többnyire templomokról és síremlékekről.
Nem maradhatott ki az előadásból a Taj Mahal sem, ami egy mauzóleum, és az egyik mugal császár építtetett feleségének, Mumtaz Mahalnak (tyűűű, micsoda szakértőnek érzem magam :D).
Eltekintve a templomoktól és síremlékektől érdekes volt számomra az, hogy 82 beszélt nyelvet tartanak számon a területen, illetve, hogy mindenki tartja az etnikai identitását, amit erősít a kasztrendszer is.
 
A vizsga sem volt másabb, mint előző félévben, de erről majd egy külön bejegyzésben szót ejtek. ;)

Wednesday, August 3, 2016

Tárgyleírások - Filológia

Sziasztok!

Újabb tárgyleírással érkezem, ezúttal a keleti filológiák nevű óráról. Kellemes olvasgatást! ^^

Óra: Bevezetés a keleti filológiák alapvető módszereibe I.
Oktató: Vámos Péter
Kód: BJP 1311
Időpont: Csütörtök, 10:00-12:00
Terem: BTK.1.104.

Az országismeret I-en kívül a Vámos tanár úr féle filológián kellett csapatban dolgoznunk. Szemben azonban az országismeret I-gyel, a filológián nem 3, hanem 5 fős csapatokba kellett verődnünk, és saját magunknak kellett témát választani, amiből aztán meghatározott szempontok alapján egy 25-30 oldalas "szakdolgozatot" (szemináriumi dolgozatot) kellett csinálnunk, prezentációval egybekötve. Erre a prezentációra-dolgozatra kaptunk jegyet félév végén így effektíve vizsgáról a tárgy esetén nem igazán beszélhetünk.

A szempontok a következők voltak: kellett egy esemény; egy személy; egy dokumentum elemzése; a dolog relevanciája, hogy miért éppen ezt választottuk; és a szakirodalom elemzése.  Ezeket szétosztottuk az öt fő között (amiből a mi csapatunk esetében a félév végére csak négy lett), majd szépen mindenki elkezdett dolgozni a saját részén.

Az én csapatom első körben a természeti katasztrófákat akarta vizsgálni Japánban, végül leszűkítettük a 2011-es touhokui földrengésre. Nekem kellett a személyről szóló részt megcsinálni, amit én személy szerint élveztem is.
Első lépésként, miután megalakultak a csapatok, össze kellett írni, hogy milyen könyveket/egyéb forrásokat akarunk használni a munkánk során. Persze a végleges bibliográfia ennél jóval több lett, amire egy későbbi (de még az előadások előtti) órán a tanár úr fel is hívta a figyelmünket, hogy sokszor volt már Ő is úgy, hogy végül nem csak azokat a könyveket használta, amiket kezdetben kinézett magának. A kinézett könyvekkel azonban már el tudott indulni egy irányvonalon. Sőt, az a legjobb, ha a címadással is vártok, míg összeáll az egész dolog - Ő mondta, nem én. Amit viszont mindenképpen tartsatok szem előtt: egy kezdetleges címet, lehet az akármilyen gagyi, mindenképpen adjatok a munkátoknak, mert a bibliográfiás lapot, amire leírjátok (lehetőleg géppel), hogy ki mit csinál, hogy fog felépülni a doga, milyen forrásokat használtok majd remélhetőleg, kérni fogja a tanár úr, és cím nélkül "vissza a feladónak" címszóval nem veszi el a vázlatotokat.

A feladatkiosztásnál egy dologra nagyon figyeljetek oda. Ez pedig nem más, hogy lehetőleg olyan ember válasszatok a szakirodalom elemzésére, és az egész dokumentum összefésülésére, akinek 1000%-ig jó a helyesírása. Nem szeretném nagyon részletezni miért írom ezt, de ez nagyon keserű tapasztalat lett a számomra. Ugyanis Vámos tanár úr kifejezetten értékeli, ha a dolgozat hibátlan helyesírással van. Mivel a miénk nem volt az, sőt, a hivatkozás is hagyott némi kívánni valót maga után, ezért kicsit megkaptuk a magunkét. Itt értem el arra a pontra, ahol azt mondtam, valószínű jobbat csináltam volna egyedül. Persze mondhatom a védelmünkben, hogy mi voltunk az első csapat, de akkor is, kritikán alulinak értékeltem a saját munkámat is a dokumentumon belül. Sőt.

Mivel eléggé előrehaladott állapotban voltunk (és általában én voltam a szócső, maradjunk abban, hogy ez így rajtam ragadt, mint szamáron a fül), így az én csapatom kezdte az előadásokat november 3-án.
A prezentáció előtt, mielőtt kiálltok a nagyérdemű elé, a kész 25-30 oldalas szöveget el kell küldeni a tanár úrnak, hogy átnézze, és majd a csoport előtt kielemezze a-tól a pontig. Én a saját magam részével nem voltam megelégedve a végére, főleg a szóbeli prezentációval nem.

Elejébe mennék a dolgoknak, mielőtt azon kezdenétek el idegeskedni, hogy "úristen, prezentációt kell tartanom". A prezentáció nem több 20 percnél. Ez az öt fős csapatok esetében emberenként kb. 5 perc. Ha megtanulod azt, amit leírtál a dokumentumba, mint saját rész, és jól kiemeled a lényeget belőle, bőven beleférsz az öt percbe. Csak nem szabad izgulni, mert még azt is elfelejted, amit azelőtt fixre tudtál. Úgyhogy ne hagyjátok az utolsó pillanatra a dolgozatrész megírását, kezdjétek el minél hamarabb. Öt oldalt egész gyorsan meg lehet írni, és onnantól már csak a memorizálás a fontos.

Miközben pedig a részeteken dolgoztok, inkább mentsetek minden egyes sor/bekezdés után, ne járjatok úgy mint én. Amikor csinosítgatni akartam a részem, itt-ott átnézni, a gépem random lefagyott, a dokumentumom úgy, ahogy volt eltűnt, és közel egy hét munkáját 5 és fél óra alatt kellett újraírnom. Ami még szebb az egészben, hogy szóról szóra emlékeztem rá, mi több még a vesszők helyére is. :'D

Harmincan vettük fel az órát, ez azt jelentette, hogy 5 ötfős, és egy hatfős csapat született (vagy legalábbis kellett volna születnie). November 3-ával kezdődően kellett előadni a témáinkat. Utánunk még szó volt a lolita-divatról, Észak-Koreáról, a videojátékokról, és az 1945-ös eseményekről amikben Japán is érintett volt.

Ha választanom kéne, hogy a négy másik előadás közül melyik tetszett a legjobban, nem tudnék egy konkrétat mondani. Mindben volt valami, ami megfogott, és onnantól nem engedett el. ♥

Ahogy azt a bejegyzés elején is írtam, konkrét vizsgáról a filológia esetén nem beszélhetünk. Miután túlestünk az előadásunkon, a csapattársaimmal azt mondtuk magunknak, hogy ha a kettes megvan, már állatira fogunk örülni, ehhez képest valamilyen csoda folytán a tanár úr félév végén mindenkinek ötöst adott.