Szótárgép, a nélkülözhetetlen társ 1. rész - A kezdetek

Sziasztok!

Ide is elérkeztem végre, a néhányotoknak már annyit ígérgetett bejegyzéshez. 

A címet rögtön meg is cáfolnám, mert nem kötelező pont szótárgépet beszerezni, tökéletesen megfelelnek fordítói specen az Androidos és iOS-es szótárappok, a szótároldalak, mint a jisho.org, vagy a nemrég megjelent Magyar-japán nagyszótár - ez utóbbit viszont lehet, hogy ésszerűbb csak ZH-k idején behurcolászni, semmint minden egyes fordítós órára.

De mi a fene az a szótárgép?!

A szótárgép tulajdonképpen olyan japánoknak készült, akik például angolul akarnak megtanulni. Az angolon kívül elképzelhető még francia, olasz, orosz, spanyol, kínai és koreai variáns is. Vagy ezek keveréke. Mert bizony, van olyan is ami három nyelven tud egyszerre.

A nyelvtanítás és szótár mivolta mellett - az enyém például - tud klasszikus zenéket lejátszani (na jó, egy pici részletüket legalábbis), találhatók benne világirodalmi és japán irodalmi művek is. Mikor szembejött velem a Taketori Monogatari enyhén meglepődtem.

Egy szótárgép kétféle lehet: olyan, aminek van touchpadje és tud vele a mezei japanológus tanonc kanjit keresni, meg van olyan, amihez nincs touchpad. Előbbi a praktikusabb, de tény, hogy egy csöppet もっとお金がかかる. Mármint, a másikhoz képest egy egészen picikét többe kerül.

A szótárgépeket talán a legkönnyebb úgy elképzelni, mint multifunkciós enciklopédiákat, azt hiszem. Általában (egy olyannak, ami az enyémmel egy szinten áll) 150 szótár anyaga van meg, és erre még ráfejelnek egy kis plusz angol tanítással, egy kis utazási segítséggel (legalább köszönni tudj kínaiul, ha már Kínában jársz, na. Vagy thaiul, ha Thaiföldön.), vagy éppen a fentebb már említett irodalmi és zenei művek meglétével. Sőt, micro SD kártyával bővíthető a memóriája is, amire azt rak rá az ember amit csak szeretne.

És akkor ez mégis hogy pattant ki a fejemből?

Még anno, mikor felvettek a Károlira a Senseiem ültetett bogarat a fülembe, mondván "Aki olyan komolyan akar foglalkozni Japánnal, mint Anna chan, annak nem árt, ha egyszer lesz". Úgyhogy azt mondtam, fordítói specre beszerzek egyet, mert hát nehogymár szótárgép nélkül essek neki. Neem, igazából az oka az volt, hogy egyszerűbb így keresgélni, mint appokon. Nekem legalábbis.

Eredetileg olyat szerettem volna, mint amilyen Senseinek is van, egy SHARP-ot, de arról a fellelhető információmennyiség meglehetősen csekély volt. Így fogtam magam, egy szép napon beültem a denshi-jisho.com elé, és azt mondtam, addig innen fel nem állok, míg nem találom meg azt, ami nekem megfelelő lenne. Ez az "addig fel nem állok, míg meg nem..." kb. egy évig tartott, na nem folyamatában. Nem növesztettem hosszú ősz szakállat sem, öreg bölcs pedig főleg nem lettem (na jó, ez rossz vicc volt...). Próbáltam minél jobban körbejárni a dolgot (tipikus japán szakos, ehh), számtalanszor újraolvastam Sedna japános blogjának erre vonatkozó részeit, háromszor meggondoltam, hogy kell-e ez nekem (Há' hogy a fenébe ne?!), és osztottam-szoroztam, hogy mégis vajon melyik vagy milyen lenne a legjobb. Egyáltalán, hogy lenne jó rendelni? "Mert én használtat nem, attól félek!"

Számtalanszor kaptam szótárgépes hirdetéseket magyar aukciós oldalakról is a barátnőim révén, hátha érdekelne, amit ezúton is köszönök Nekik! <3

Végül az egy éves morfondírozás és jó pár Sensei-jel erről folytatott beszélgetés után 5 szempontra szűkítettem le a listámat, amit figyelembe vettem a rendelésnél:

• Legyen touchpadje, és tudjak vele kanjira is keresni, ha az olvasatot nem tudnám
• A szótár nyelve (kétnyelvű, háromnyelvű, és lehetőleg meg is értsem)
• A szótár szintje (középhaladó, professzionális, kezdő, általános iskolás, stb.)
• A szótár tartalma, azaz hogy mennyi szótár kapott helyet azon a csinos kis kütyün
• És nem utolsó sorban az ár

És így esett a választásom egy Casio-ra, pontosabban A Casio-ra, amivel már lassan egy éve boldogítjuk egymást, és próbálunk összeszokni. "Ő" próbálja megszokni, hogy szadizom, én meg igyekszem kiismerni, hogy mi merre található benne, és mit hogy szeret. Akkor tud igazán morci lenni, mikor nem helyes vonássorrenddel írok valamit. Én meg akkor, mikor egy totál más kanjira gondol, és hiába írom be négyszer minimum azt, amire nekem lenne szükségem, rám erőlteti az akaratát, hogy nem, én azt akarom keresni amit Ő odadob elém.

Folytatása következik...

Specializációk - "Teljes" fordítói specializáció - Mit és hogyan?

Sziasztok!

Ettől az évtől már bejöttek a specializációk/minorok is, amikhez külön mintatanterveket is kaptunk, mert hát azt mégis úgy illik (itt és itt tudjátok megnézni őket, ha kíváncsiak vagytok rájuk). Specializáció alatt azt kell érteni, hogy a főszakon belül mélyedsz el valamelyik tudományterületben, a minor pedig egy másik szak elvégzése a főszak mellett.

A későbbiekre nézve álljon itt figyelmeztetésképp, szakirányválasztás időszakában, - amennyiben úgy lesz, mint nálunk és idén - teljes, 50 kredites fordítói specializáció esetén bőven elég a "fordítói" címszóval ellátottra rákattintani és felvenni, a "fordítói alap" mindössze a 20 kredites változata a dolognak. Arra az 50 krediteseknek semmi, de semmi szükségük.

No, de hogy is néz ki úgy nagy vonalakban ez a teljes fordítói?
Első körben van 3 fordítástechnika, egy fordításelmélet és egy nyelvi normativitás, ami tulajdonképpen magyar nyelvhelyesség, mert egy fordítónak nem csak az idegen nyelvet, de saját anyanyelvét is helyesen kell beszélnie. Emellett olyan csodákat is tanulunk, mint EU-s és jogi alapismeretek vagy a közgazdaság (szigorúan csak az elméleti része, mielőtt valaki amiatt pánikolna, hogy fordítóin van matek).

Teljes fordítóin ötödik félévtől két lehetőségünk van: szakfordítói vagy műfordítói irányba kacsintgatunk. Ennek megfelelően vagy műfordítási vagy szakfordítási órákból van több, de vannak olyan tárgyak, mint például az Interkulturális kommunikáció, ami mindkét "blokk" számára kötelező.

Fordítói specesként - mindegy, hogy akár teljesen vagy csak alapon van valaki - pedig még külön szabadon választott tárgyunk is lehet, ez pedig nem más, mint a Bevezetés a tolmácsolásba... De erről majd egy picit később. ;)

Második félév vége

Sziasztok!

Szóóóval, így közel egy éves késéssel (hogy nekem ezért hogy ég a képes felem, azt el sem tudjátok képzelni, na de hát ez van, mikor az ember 忙しい（いそがしい）) íme, a második féléves átlagom. Nem éppen a legjobb, de azért arra az év végi 4,83-ra egy icipicit büszke vagyok. :)

Tantárgy	Érdemjegy
Ókori és keleti történelem – Kína ókori története II.	4 (jó)
Bevezetés a nyelvtudományba	2 (elégséges)
Japán vallástörténet	4 (jó)
Kelet népei I.	3 (közepes)
Japán országismeret II. – japán történelme	5 (jeles)
Ókori és keleti vallástörténet – Bevezetés a vallástörténetbe	4 (jó)
Japán nyelvhelyesség II.	5 (jeles)
Japán nyelvtan IV.	5 (jeles)
Japán nyelvgyakorlat IV.	5 (jeles)
Bevezetés a keleti filológiák alapvető módszereibe II.	5 (jeles)
Másik keleti vagy ókori nyelv II. – Koreai	4 (jó)
Kezdő szövegolvasás II. (SZV)	5 (jeles)
Tanulmányi átlag	4,26
Korrigált kreditindex (Korr. KI)	4,83

Vizsgaleírás - Japán vallástörténet

Sziasztok!

Elérkeztem az utolsó vizsgaleíráshoz a második félévből (végre), úgyhogy essünk is neki. :)

A Japán vallástörténet vizsga nálunk, mostani másodéveseknél még úgy nézett ki tavaly, hogy volt 10 tétel ami közül egyet kellett kiválasztanunk, és azt az egyet kellett kidolgoznunk. Emellett volt még hat beugró is. Ezek a félév során érintett vallások/filozófiai rendszerek rövid, kb. 2-3 mondatos összefoglalásában merültek ki. A beugróban tehát Soós tanár úr kérdezhette a shinto, a buddhizmus, a konfucianizmus, a taoizmus, a zen és a samanizmus bármelyikét, akár többet is egy-egy vizsgázótól. Tőlem speciel egyből négyet is.

A választott tételem a Kagura volt, ami egy shinto tánc, Hiroshima és Shimane prefektúrákban a mai napig létezik. Úgy éreztem egész jól felépítettem a kis feleletemet, és még bíztam is abban, hogy időm átnézni mielőtt sorra kerülnék. Na hát nem egészen így sikerült.

Mikor felértem a Díszteremhez, már érkezett is az első sokk: ajtó tárva-nyitva, jött az "Úristen, elkéstem!" érzés. Aztán amikor bepillantottam a terembe: egy, azaz EGY emberke volt bent, Tanár úr pedig felém pillantott, majd így szólt: "Hamarabb elkezdtem, hogy hamarabb be tudjuk fejezni, jöjjön, üljön le". Hát jó, mondom, végül is miért ne, legalább hamarabb túlesünk az egészen, aztán mehetek amerre látok. Szóval leültem az egyik székre, elővettem a telefonomat, amin a beugrók voltak kidolgozva (jesszus, 21. század x_x), és próbáltam minél jobban memorizálni őket még egyszer. A tételemmel nem is foglalkoztam nagyon, azt úgyis tudtam, meg abban a hitben éltem, hogy a tételkém úgyis ott lehet mankóként, ha elakadnék, mert amúgy is szóbeli vizsga, hát ott lehet előtted a vázlat, vagy nem?

Szóval az előttem felelő épp venné elő a vázlatát a tételéhez, mikor Tanár úr közbeszól, hogy azt bizony tegye el. Több se kellett nekem, tágra nyílt szemekkel előkaptam a tételemet és szélsebesen olvasni kezdtem, mondván, úgyis egész félévben odafigyeltem, csak összehozok valamit a beugrókon.

Így visszagondolva a beugrók elég gyalázatosan mentek, arról nem beszélve, hogy rögtön az első beugrónál leállított Tanár úr, mondván, az "ainu vallás nem samanisztikus vallás, mindenki ezt mondja, de nem az". (Kérdeztem én, csak úgy magamban, hogy akkor mégis mi a csoda, mikor Évi chan füzetében is az volt, hogy az ainu vallás samanizáló vallás és a totemállata a medve?!) Szóval ezt megtudva, abban a pillanatban minden kiszállt a fejemből - Murphy törvénye, ugye. Még az volt a mázlim, hogy a nevemre emlékeztem. Na jó, ennyire azért nem estem szét, de tény, megrendült a tudásomba vetett hitem (öreg hiba, sose kövessétek el, tanuljatok az én hibámból!), így a többi 3 beugró ment ugyan, de hagyott (nem is annyira némi) kívánnivalót maga után. A tételről nem is beszélve, mikor azt hittem, milyen pöpecül (létezik ez így? o.O) megírtam, és a második(!) mondatomba belekötött Tanár úr, hogy bizony-bizony az nem úgy van ám, hanem... És a hanem után jött volna a harmadik mondatom, ha nem szakít félbe.

Szóval ez az én japán vallástöri négyesem története. A tanulság a számomra? Mindig, de mindig mindent tanulj meg, ne alapozz arra, hogy úgyis ott lehet a jegyzeted!

Vizsgaleírások - Bevezetés a vallástörténetbe

Sziasztok!

Huhh, mindjárt behozom magam, már csak pár száz bejegyzés! :3

Szóval Bevezetés vallástörténetbe, avagy Ókori és keleti vallástörténet, még tovább egyszerűsítve Irán vallástörténete. Ahogy a tárgyleírásban is írtam, esszés-fogalmas-képfelismerős-forrásfelismerős vizsga volt, ami meglepő módon annyira nem is bizonyult nehéznek. Vagy Fortuna úgy döntött mellém szegődik, és csak jó csoportot kaptam ki. :D  

Négy feladat volt, ebből az egyik egy "bónuszpontos-megmentős" játék, ha tudod mi van a képen és jól tudod, nem mellesleg még felfelé is húzza a jegyed, akkor Hawaii van. Ez nem volt kötelező, de aki akarta, az megcsinálta. Két kép volt mindössze, de amúgy szerintem ezek voltak talán a legegyszerűbbek azok közül, amiket a félév során vettünk. És nem mertem megkockáztatni, hogy nehogy már lecsússzak potyapontról, ha tudom mi van a képeken. :)

Az első feladatban öt fogalom volt, röviden-tömören meg kellett őket magyarázni, szokásos. Egyhez talán, ha még jól emlékszem, nem írtam semmit, szóval már itt vesztettem pár pontot, és bár nem szokásom, akkor megnéztem, mit nem tudtam vizsga után. Ennek az lett az eredménye, hogy vertem a fejem a képzeletbeli falba, mert amúgy valami rém egyszerű dolog volt, ha jól rémlik.

A forrásfelismerésnél két szöveget kellett felismerni, hogy micsoda az, mikor és hol keletkezett. Ezért is jó, ha az ember figyel és szorgosan jegyzetel előadáson, mert annak ellenére, hogy vizsga előtt igyekeztem alaposan átnyálazni a forrásokat, ezt a két idézetet pont kötöttem valamihez a jegyzetemben, és a jegyzet ugrott be. :D

Na és akkor az esszé. Emlékeim szerint két esszé volt, az én csoportomnak a vallás világképe volt az egyik, a másikra pedig sajnos már nem emlékszem (elnézést kérek Tőletek, aranyhalmemóriám van ^^"). Ettől függetlenül a világképet viszonylag könnyen szavakba tudtam önteni, és igyekeztem minél "tudományosan" fogalmazni mindkét esszében.

Vizsgaleírások - Bevezetés a nyelvtudományba

Sziasztok!

Azt hiszem a nyelvtudomány vizsga volt az, ami még inkább rávilágított arra, amit a tavaszi vizsgaidőszakban is igyekeztem betartani: ne vegyél fel két vizsgát egymás utáni napokra. Akármennyire nem akartam így csinálni, a nyelvtudománynak mégis az az időpontja volt a legszimpatikusabb, ami a japán töri másnapján volt. Szóval így jártam. :'D

Az úgy kezdődött, hogy egyszer volt hol nem volt... Na jó, félretéve a mesedélutánt, vizsgafelvételkor még bíztam abban, hogy ha lesz e között a két vizsga között és az előző között közel 9 napom, mindkettőre simán fel fogok tudni készülni. Tisztességesen, hogy legalább négyes legyen mindkettő (maximalizmus rulez). Na nem így lett. 

Ahhoz képest ahogy elterveztem, kb két és fél napot tudtam rá tanulni, az országismeret vizsga után pedig, ahogy hazaértem jött a kétségbeesett "Jajjanyám, 12 órám van még hátra a vizsgáig, na haladjunk" fázis, amiből persze nem sok minden lett. Ahogy az ilyenkor lenni szokott - nálam legalábbis - az anyag első fele flottul működött otthon, az utolsó 3 ppt anyagát pedig éjjel kettő körül hajítottam - képletesen - a sarokba csalódottan, hogy nem érdekel, csak a kettes legyen meg. Meglett, csak azért mégis csorba esett a büszkeségemen, na. De azért tudtam volna többet is, ha nem bagatellizálom el.

Ha újra csinálhatnám, biztos ezerszer többet tanulnék. Viszont vigasztal a tudat, hogy remélhetőleg - és ahhoz én is kellek - ez volt egyetemi pályafutásom utolsó kettese. :D

Vizsgaleírások - Japán országismeret II. - Japán történelem

Sziasztok!

Első körben szeretnék bocsánatot kérni, amiért ennyi ideig hallgattam magamról, némileg elhavazódtam a tanulással, de azt hiszem, most már épp ideje felélednem és újra nekiállni rendesen írni a blogot, elsősorban pedig bepótolni a lemaradásomat...

Szóval, a japán töri, ahogy azt a tárgyleírásnál is írtam mindössze fél féléves tantárgy, tehát 6 hét alatt kell végignyargalnunk az egész japán történelmen.

Maga a vizsga írásbeli volt, másfél óráig nyugodtan írhattuk, és 4 feladat volt, ha még jól emlékszem. Hasonló egy középsulis töri dolgozathoz, csak annál jóval hosszabb.

Az első feladatban 10 évszámot kérdezett a Tanárnő, és melléjük kellett írni hogy mi történt akkor, mihez vagy kihez kapcsolódik. Szerintem ez több magyarázatot nem igazán igényel. :)

A második feladat az első fordítottja volt, mégpedig úgy, hogy nevek voltak felsorolva, és melléjük kellett írni, hogy ki volt, mit csinált, akár még azt is, hogy mettől meddig élt.

A harmadik feladat a fogalmakra összpontosított, Tanárnő - ha még jól emlékszem - 20 fogalmat adott meg, az ókortól a II. világháború utáni időszakig. Ezután volt még három esszéfeladat is, ami az én csoportomnak a modernizáció útjára lépett Japánról, a Heian-kort követő korról, és a II. világháború utáni Japánról kellett hogy szóljon. Annak ellenére viszont, hogy esszé volt, nem kellett klasszikus esszés megoldáshoz folyamodnunk, már az idő rövidsége miatt sem, elég volt, ha néhány vázlatpontban összefoglaltuk a lényeget.
Persze ettől függetlenül azért igyekeztem valamiféle keretet adni a vázlatpontoknak, és egymást követve leírni az eseményeket. Nem mindenhol sikerült, de azért "vállalhatónak" ítéltem őket, ahogy átolvastam beadás előtt. :D