Tárgyleírások - Stlisztika és retorika

Sziasztok!

Megérkeztem az újabb tárgyleírással, ami ezúttal a Stilisztika és retorika tárgyat hivatott kivesézni.

Óra: Stilisztika és retorika

Oktató: Heltainé Dr. Nagy Erzsébet

Időpont: Hétfő, 12:00-14:00

Terem: BTK 2.227

Röviden és tömören a Stilisztika nem szól másról, mint a középiskolai magyartanulás folytatásáról még egy félévig, kicsit kibővítve, kicsit "egyetemesített" formában.

Terjengősebb lére eresztve a dolgot, újra átvesszük azt, amit középiskolában tanultunk magyarból, szituációs feladatokat oldunk meg (Játszd el sírva a mondatot: Veled megyek a világ végére; Ruhaboltban használt ruhát vissza akarsz váltani...) így akiben rejlik némi színészi hajlam cseppecskét itt kiélheti. Nekem sikerült, egész nagy sikert arattam, mikor el kellett játszanom, hogy sírok. 

Emellett pedig a félév során elő kellett adnunk (vagy be kellett adnunk) egy érvelő beszédet egy megadott témában, amit még félév elején az első órán kellett kiválasztanunk kb. 40 témalehetőség közül. Elsősorban ezt elő kellett (volna) adni, de aki nem jutott sorra, az beadta, és ennyivel lerendezettnek tekinthető volt a Stilisztika tárgy ezen része. Az én témám a Kelet vagy Nyugat volt, amit elég nehéz volt úgy szavakba önteni, hogy ne essek át a ló túloldalára és legyen az esszém egy ömlengés arról, kelet mitől jobb, mint nyugat vagy éppen vice versa. Igazából nem ez volt az a téma ami a szívem csücske lett volna, hanem a Távoktatás, de azt már elhappolták előlem (és mondanom sem kell, az illető csúnyán lebőgött), így hát nem maradt más, csak ez.

Azoknak, akik szóban is előadták a beszédjüket egy 5 perces időkorlátba kellett beleférniük, majd az 5 perces beszéd után a Tanárnő és a csapat "kiértékelte", elmondta az előadásról a véleményét. Ez úgy nézett ki, hogy a Tanárnő felosztotta a csapatot soronként, hogy melyik sor mit néz az előadásban. 

Az óráink többsége egyébként erről szólt, vagyis az előadások hallgatásáról, illetve néha-néha még a stilisztikával is foglalkoztunk. A Tanárnő egyébként nagyon kedves, aranyos, mindenkinek segít a beszédét tekintve, még akár kritikával is (de az akkor is építő kritika), illetve a szituációs játékok során nem Ő mondta meg, hogy mi volt a jó és a rossz abban, ahogy mi megoldottuk, hanem hagyta, hogy mi magunk és a csoport többi tagja jöjjön rá, hogy mi az, amit esetleg másképpen kellett volna csinálni.

Persze a szituációs játékoknak, a metafora-metonímia keresgélésnek és az érvelő beszédek elemzésének is megvan a maga hátulütője. Ez pedig nem más, minthogy a féléves anyag, amiből amúgy ZH-t kellett írnunk (a jegyünk másik felét ez adja) egy másfél órás óra alatt lett ledarálva.

A terem, ahol voltunk kissé levegőtlen volt, így elég sokszor kaptam azon magam, hogy esett le a fejem, és kegyetlen nagy erőfeszítésembe telt, hogy normálisan tudjak koncentrálni. Így aztán, valahogy a 3. héten kitaláltam, hogy "Akkor én innentől kezdve energiaitallal járok stilisztikára", már csak azért is, hogy ne legyen az, hogy elalszom órán.

Múlt héten írtuk meg a ZH-t (érkezik róla bejegyzés is majd), holnap kapjuk ki, kíváncsi vagyok milyen lesz. Nem akarom újraírni, hogy őszinte legyek. (Na jó, ki akarja?)

A stilisztika óra alkalmával van tankönyvünk is, aminek kemény 10 oldalát máris használtuk, ez pedig Adamikné Jászó Anna Retorika című könyve.

Az óra egyébként - függetlenül attól amilyen negatívumokat fentebb említettem - számomra jó hangulatban telt, talán pont azért, mert a leghátsó sorra senki nem figyel...

A stilisztika gyakorlat, azon belül is szeminárium, tehát a katalógus létezik, és eddig még nem lett sosem elfelejtve...