Thursday, July 10, 2014

Összefoglalók - A szóbelik

Sziasztok!

Kronológiailag nagyon le vagyok maradva az érettségi eseményeivel, de tudjuk be annak, hogy kegyetlenül el voltam havazódva júniusban. 
Ami a szóbeliket illeti, ahogy sokáig láthattátok oldalt a "Teendőim" alatt, 17-én volt a nyitóértekezlet, 18-án volt a japán szóbelim, 19-én pedig a maradék három tárgyamból feleltem. Huszadikán végül megkaptam az érettségi bizonyítványomat (erről majd egy külön poszt jön, később).
Úgyhogy most jöjjenek a kimerítő összefoglalók a szóbelikről (bár ezek már inkább beszámolóknak számítanak). 

A japán szóbelit megelőzően a Babitstól megkaptam e-mailben a pontos időpontot, ami 18-án 12:30 volt. Már 10 után pár perccel fent voltunk, ami végül jól jött, mert közel 20 perccel előbbre jártak a sorban, mint ahogy a kiírt időpontok lettek volna. De erről majd egy picivel később.

Annak az osztálynak, amelyiknek a bizottságába osztottak be (illetve az összes idén japánból érettségizett diákot), a szóbeli vizsgái (legalábbis aznap, mikor én vizsgáztam) a Babits általános iskolai épületében voltak. Ahogy beléptünk a felkészülő terembe, nagyon meglepődtem. Rengeteg szendvics, süti, meg üdítő (ehhez képest a mi felkészülő termünk, hömm... Na jó, szavam sincs, biztos iskolája válogatja). Nem erre számítottam, mert a nyitóértekezletünk után a saját sulimban kicsit másabb volt a felkészülést/várakozást segítő muníció, és aznap is másabb volt, mikor én szóbeliztem.

A hangulatról szólván, szokatlanul jó hangulatú volt a várakozással töltött idő, közel sem olyan volt, mint mikor 19-én megérkeztem a felkészülő termünkbe, és beállt a feszültség. Hozzá kell tennem, az elején azért görcsösen szorítottam magamhoz a kidolgozott tételeimet, miközben átnéztem őket. Aztán valahogy sikerült feloldódnom, eltettem a tételeimet, mondván, amit eddig nem tanultam meg, most sem fogom (persze azért ez nem állt fenn, de akkor is). Néhány diákkal, akik az osztályból már túl voltak a szóbeliken szóba is elegyedtem, és sikerült egész jól elbeszélgetni. Viki sensei és Setsuko sensei is nagyon kedvesek voltak, a vizsgán kívül is, és a vizsga alatt is.

Ahogy korábban leírtam, 20 perces előnyben (ez a jó szó ide? Talán...) voltunk a kiírt időpontokhoz képest, így elméletileg 12:10-kor kerültem volna sorra. Végül aztán valamikor 11:45 körül hívtak be a terembe. Mosolyogva, magabiztosan léptem be, és hasonlóképpen ültem le Setsuko sensei és Viki sensei (meg az elnök) elé, az előttem lezajlott töri felelet után. 

A hármas tételt húztam, ami egyebek között tartalmazott három "bemelegítő kérdést" társalgás címén, amikből csak az utolsó maradt meg, az pedig nem volt más, mint hogy mit tervezek a nyárra. Miután elmondtam, hogy a barátaimmal találkozni ÉS gyakorolni a japánt, Setsuko sensei (Ő volt aki vizsgáztatott, Viki sensei csak megfigyelt) visszakérdezett, hogy 夏休みも?, vagyis, hogy "Nyáron is?", szóval gondolom meglepődött, hogy még a nyári szünetemet is a tanulásnak szentelem (nálam ez már bevett szokás, 7 éve, vagyis ötödikes korom óta a nyaram az évközbeninél sokkal intenzívebb nyelvtanulásról szól). Meg ha már le is érettségiztem japánból, és még a Károli japán szakára is bekerülök, nem árt, ha szinten tartom a nyelvtudásom a nyáron. A szituációs feladat éttermes volt (ezúton szeretném a Sensei-emnek még egyszer megköszönni, hogy előző nap még átnéztük ezt a témakört :D), az önálló témakifejtésben pedig két választási lehetőségem volt: vagy az éttermekről beszélek vagy az állataimról (utóbbi nem volt nehéz, tekintve, hogy két cicám is van). Szóval az állatokat választottam. A japán szóbeliben a témakifejtés egyik követelménye, hogy 3 percig önállóan kell tudni beszélni, az osztályozón ez még nem igazán ment, a szóbelin viszont szerintem többet is beszéltem önállóan, mint 3 perc, mert Setsuko sensei-t nem hagytam szóhoz jutni a témakifejtés alatt. ^^' 

Mivel ilyen hamar végeztünk a feleletekkel, az eredményhirdetést előre hozták este 6-ról délután 3-ra. Úgyhogy még mielőtt bementem volna felelni, "riasztottam" a kis baráti társaságom, akikkel együtt vizsgáztam japánból, hogy hamarabb meglesz az eredmény. Amúgy nagyon jól sikerült, az írásbeli százalékát például elszámoltam, picivel kevesebbnek sikerült számolnom, mint ami eredetileg lett. De az eredményekről majd a következő posztban.

Másnap a másik megmérettetésemre került sor, ami, fogalmazzunk úgy, nem ment olyan fényesen, mint szerettem volna. Sem a törivel, sem a magyarral nem volt gondom, ellenben a filozófiával... Hogy is mondjam, Nietzsche meg én valahogy nem csípjük egymást.

Magyarból a két kedvenc tételemet húztam ki, bár ennek ellenére nem értem, hogyan sikeredett lerontanom a 80%-os írásbelimet 72%-ra, mikor mindent tudtam. A nyelvtan az Ember és a nyelv című tétel volt, az irodalom az Édes Anna. Az Édes Annából csupán arra kellett a Tanárnőnek rákérdeznie, a műben melyik filozófus gondolatai jelennek meg. Az igazat megvallva, még végig sem mondta a kérdést, már vágtam is rá a választ, és szerintem a nyelvtan sem ment olyan rosszul. Szóval tényleg nem értem hogy ronthattam. 

Másodiknak a filozófia tételemet kellett kihúznom, és mint pár sorral fentebb említettem, Nietzsche meg én nem vagyunk a legnagyobb barátságban. Gyalázat lett, azt hiszem nem is kívánok több szót vesztegetni a filozófia szóbelimre.

Utolsóként, mintegy felüdülés jött a töri, amire - bár az angol szóbelim sikerülhetett volna jobban is, de ez van - az angol és a japán mellett a legbüszkébb vagyok. Az athéni demokráciát húztam, ami véleményem szerint egy kegyetlenül hálás téma volt. És lényegesen könnyebb is, mint mondjuk a Sztálini diktatúra lett volna, így utólag belegondolva. Egyetlenegy kicsike hibám lett azt hiszem, mindenre kitértem, amit a tétel, mint szempont, leírt, a források pedig rengeteget segítettek.
Ami a leginkább meglepett, hogy miután kijöttem a teremből, felszabadultan, megszabadulva pár pillanatra a stressztől, amit a felvételi gondolata okoz még nagyjából két hétig, az egyik bizottságban lévő tanár is kijött, és megdicsért, hogy milyen gyönyörűen feleltem töriből.

Szintén meglepett az, hogy az igazgatóhelyettes milyen kedvesen beszélt velem, mielőtt hazaindultam volna. Ő volt az, aki a vendégtanulói státuszomat intézte a Babits Gimivel. Így visszagondolva a félév elejére (lsd. Mit csinálj ha... című poszt), nyilván Ő is tanácstalan volt az ügyemet illetően, hogy beírhatom-e az e-felvételin a tanulmányi pontok táblázatába a japánt. Gyanítom én voltam az első vendégtanulói státusszal is rendelkező tanulója a sulinak, így naná, hogy kicsit több utánajárással jár a dolog, és természetes, hogy az ember tart olyan dologtól, amit azelőtt még nem csinált.
Azt mondta, kár azért a filozófiáért (ami igaz is, de ez most már így alakult. A filozófia, mint érettségi tárgy a japán szakon nem követelmény, így nem is számít bele a pontjaimba.), de ne szomorkodjak, mert a többi nagyon jól sikerült. Ezt pedig rettentő jó volt hallani.

Alapjában véve azt mondhatom, hogy jó élményekkel távoztam a suliból. Másnap pedig hivatalosan is lezárultak a gimnáziumi éveim.

Az eredményeket is nemsokára hozom, azt hiszem. ^^

(Frissítve, lektorálva: 2014. július 10. 17:20)

No comments:

Post a Comment