Saturday, August 5, 2017

Tárgyleírások - Nyelvi normativitás, magyar nyelvhelyesség

Sziasztok!

Ha valaki azon gondolkozik, miért tanultunk magyar nyelvhelyességet japán szakon, fordítóin pedig pláne, mindjárt meg is válaszolom a kérdését...

Óra: Nyelvi normativitás, magyar nyelvhelyesség (röviden csak "Nyelvi normi")
Oktató: Bölcskei Andrea
Kód: BFS 4050
Időpont: Kedd, 16:00-17:00
Helyszín: D25 2.215.

Hallottátok már azt a mondást, hogy egy fordítónak jobban kell tudnia az anyanyelvét, mint a "célnyelvét"? Na, ezért volt egy ilyen csodánk, de nem csak nekünk japános fordítósoknak, hanem az összes nyelvszak fordító specializációs hallgatóinak.

Úgyhogy kis időre visszacsöppentem a középsulis nyelvtanórákhoz... Oké, ez a megfogalmazás kissé elbagatellizálja a tárgyat, de ha egy tömör mondatban kellene összefoglalnom az óra lényegét, talán így tudnám a legjobban.

Ami az időbeosztást illeti, kényelmesen átértünk egyik épületből a másikba, egy kétórás "szabadság" erre bőven elég volt, sőt, sok minden másra is. (Mondja ezt az időhiány királynője) Többek között például el tudtunk (én legalábbis) lazulni egy picit, és felkészülni az órára lélekben.

Bővebben kifejtve maga az óra sokkal inkább volt nyelvtörténet és nyelvelmélet elegye, semmint, hogy a nyelvtanóra érzetét keltené. Beszéltünk nyelvszemléletről, leíró-e vagy előíró-e a nyelv, illetve arról, mit nevezünk nyelvváltozatnak. 
Volt szó arról, hogyan alakult ki az irodalmi nyelv, mi jellemezte az adott intézmények (jellemzően kolostorok és kancelláriák) nyelvhasználatát a ma is használt, általánosan elfogadott (standard) nyelv "megszületése" előtt, milyen nyelvjárási sajátosságok voltak jellemzőek egy-egy területre az országban. 
Arról is szó esett órán mik az igényes beszéd és nyelvhasználat főbb jellegzetességei - itt kezdtem néhány órán azt érzeni, visszacsöppentem egykori gimimbe, de egyáltalán nem voltak unalmasak az órák, hetek számomra, sőt! Kifejezetten élveztem, hogy mélyebben is beleláthatok az egész mibenlétébe. 

Az óra egyik "hozadéka" az, hogy a mélyebbre látás mellett rájöttem néhány hibára a saját nyelvhasználatommal kapcsolatban, amit vagy tudatosan vagy anélkül sikerült kialakítanom, azóta pedig igyekszem erre jobban odafigyelni. Több-kevesebb sikerrel. :D

Utolsó órán volt egy rövid próbateszt, ami alapján volt némi elképzelésünk arról, mire számíthatunk majd a vizsgán. De azt majd egy másik bejegyzésben. :))

Saturday, January 28, 2017

Tárgyleírások - Szövegolvasás I.

Sziasztok!

Sokszor mondjuk (én is sokszor írom, és az egyetemen is sokszor kiemelem, a tanáraink meg pláne megemlítik), mennyire fontosak a kanjik. A Szövegolvasás I. (és három testvérkéje) főképp erre helyezte a hangsúlyt, egy "rettegett" könyvvel a középpontban...

Óra: Szövegolvasás I.
Oktató: Máté Zoltán
Kód: BJP 2311
Időpont: Kedd, 12:00-14:00
Helyszín: BTK 3.318

Tehát, ahogy írtam picit fentebb maga az óra a kanjitanulásra és kanjigyakorlásra fókuszál, amennyire tud, amellett, hogy a könyvben szereplő - az óra anyagában előforduló - nyelvtanokat is átbeszéljük. Az órán a híres-hírhedt Nihon wo Shiru című tankönyvet használjuk, olvassuk és fordítjuk.

Az olvasmányok kanjijaiból hétről hétre kanji ZH-kat írunk, amikből a félév végén megkapjuk a teljesítményünknek megfelelő jegyet. A követelmények hasonlóak voltak a Kezdő szövegolvasáséhoz, így meglepetés nem ért, ugyanúgy 12 kanji ZH-t írtunk, ugyanúgy állt az, hogy ha nem hiányzunk egyszer sem, Tanár úr a 3 legrosszabban sikerültet lehúzza és nem számítja bele a félév végi jegybe. Ezért célszerű nem ellógni az órákat. ;)

Ahogy pár sorral fentebb írtam, a követelményekkel egyszer már találkoztam a Kezdő szövegolvasás óra keretében, ahol ugyanúgy mint itt, nem számított órai részvételnek az, ha valaki berobogott, megírta a kanji tesztet és kirobogott dolga végeztével. Akármennyire is csábítónak tűnhet az, hogy az óra további részén ne vegyen valaki részt, nem éri meg, ha nincs ott. Persze elvétve nem gond, ha mondjuk beteg az ember, de bemegy megírni a tesztet, netán sürgős, halaszthatatlan dolga akadna, de akkor is mindenképp illik előzetesen szólni a tanárnak óra előtt, minimum. 

A Szövegolvasás I.-en a Nihon wo Shiru első fejezetével kezdünk ismerkedni, ami egy tipikus japán család mindennapjait mutatja be, miközben apró, kultúrával kapcsolatos címszavakról is szó esik az oldalak alján, úgy mint a hanko (azaz a pecsét, aminek olyan törvényi ereje van, mint nyugaton az aláírásnak), vagy éppen a rakugo (ami fogalmazhatunk úgy, hogy stand-up, csak ülve adják elő). A - röviden csak - Shiru-t három féléven keresztül vesszük, első félév végére az első fejezetet vesszük nagyjából végig.

A hétről-hétre megtanulandó kanjik száma elég széles skálán mozgott. Mikor közel 100 írásjegyet kellett az agyamba tuszkolni valahogy, egy idő után sem a memóriámnak, sem pedig a kezemnek nem tetszett - na nem mintha ettől függetlenül nem élveztem volna, épp ellenkezőleg. :D
Tény, hogy félév végére meglehetősen elfáradtam a sok kanjiban és a folyamatos írásukban. Az órára hatványozottan igaz - vagy az óra hatására, kinek mi -, hogy a kanjik olyan szinten tudnak az ember életének részévé válni (az enyémnek tuti, haha), bárhol van folyton írja és írja a kanjikat. Akár appokon keresztül, akár manuálisan. Sőt, az is igaz, hogy bár az az elvem, a kanjikat igazán jól csak akkor tudja az ember megtanulni írni is, ha papírra veti őket, olykor-olykor azért jól tudnak jönni az appok is. :D

A shirus kanjikat viszont nem ám csak úgy jókedvünkből tanuljuk, mert ez van a könyvben. A könyv kanjijai alapozzák meg az Alapvizsga egyik feladatát, így nem árt őket tényleg úgy megtanulni, hogy álmunkból felkeltve is tudjuk. ;)

Félévi erőfeszítéseimnek végül aztán meglett az eredménye, ötöst kaptam a tárgyra. ^^

Sunday, September 18, 2016

Tárgyleírás - Japán nyelvtan V.

Sziasztok!

Azt hiszem, a Japán nyelvtan bebetonozta magát a keddjeim délelőttjére. :) Szó szerint, ugyanis ahogy visszanéztem a korábbi tárgyleírásaimat, mindig keddi időpontra vettem fel az órát...

Óra: Japán nyelvtan V.
Oktató: Janó István
Kód: BJP 2051
Időpont: Kedd, 10:00-12:00
Helyszín: BTK 3.305

Szóval, szentimentalitást félretéve, ez az óra nagyon fontos. Rögtön ezzel kezdek, hogy legyen szem előtt, a tárgy teljesítése kötelező ahhoz - akár haladós valaki, akár kezdős - hogy az Alapvizsgát fel tudjátok venni. Egyébként, ha ez nincs meg, több más tárggyal egyetemben, nem tudtok alapvizsgázni.

Az óra felépítése nem sokban különbözött az elődeitől, ugyanúgy olvastunk-fordítottunk-megbeszéltük az aktuális nyelvtant. Mivel viszont az Intermediate-et (Integrated Approach to Intermediate Japanese) kivégeztük a Japán nyelvtan IV. során, ezért új könyvet kezdtünk el használni. Ez nem volt más, mint a Donna toki dou tsukau bunkei, hyougen 500 (どんなときどう使う文型・表現 500), ami már a JLPT N2-es szintjére készít elő, készít fel. De találhatók benne N1-es kifejezések, nyelvtanok is.

A könyvről viszont tudni kell, szemben az Intermediate-tel egy betű angol sincs benne, ez már teljesen japánul íródott. Nem kell azért megijedni, a nyelvtanokat Tanár úr ugyanúgy elmagyarázta, mint amikor még angolul is megtalálhatók voltak anno az Intermediate-ben. :)

Thursday, September 8, 2016

Tárgyleírások - Általános fordítástechnika I.

Sziasztok!

Az első specializációs tárgy, amiről írni fogok (és amiből rögtön 3 is van), az általános fordítástechnika. Előre jelzem, csöppnyi elfogultság lehet, hogy érződni fog a bejegyzésben, ezért elnézést kérek! :)

Óra: Általános fordítástechnika I.
Oktató: Somodi Júlia
Kód: BJP 4511
Időpont: Kedd, 8:00-10:00
Helyszín: BTK 3.318

Az "Általános fordítástechnika", ahogy a neve is mutatja, arról szól, hogy az alapvető fordítási fogásokat elsajátítsuk. Mielőtt azonban bárki megijedne, hogy nem tud kellőképpen japánul, mert mondjuk pont a Károlin kezdte tanulni, rengeteget lehet fejlődni az órák alkalmával, ha akarunk. :) Ezt én is tapasztaltam, pedig lassan őskövületnek számítok japántanulás terén. :D

Somodi tanárnőnél már korábban felvettem a kezdő szövegolvasást, ahol írtam arról, hogy ha valaki elhasználja azt a 3 hiányzását, amit még büntetlenül megtehet, akkor Tanárnő nem húz le neki egyetlen rossz(abb)ul sikerült kanji ZH-ját sem. Ez Általános fordítástechnikán úgy módosult, hogy ha valaki kimerítette a hiányzását repült az óráról, és a Neptunban a tárgy mellett ott "villogott" a "Nem teljesített" mondatocska. Így nagyon oda kellett figyelnem, még véletlenül se forduljon elő olyan, hogy előző este éjszakáztam és nem bírok felkelni. De sajnos minden igyekeztem ellenére is volt olyan óra, amiről hiányoztam.

Az órákon megengedett volt szótáralkalmazások, szótároldalak, mint pl a jisho.org, szótárgép (mert miért ne ♥), valamint az azelőtt nem sokkal megjelent, friss, ropogós Japán-Magyar nagyszótár használata is. Utóbbira azért Tanárnő is azt mondta, hogy ha egy mód van rá, csak ZH-k során hurcolásszuk be - már aki megvette.
Amitől viszont Tanárnő szigorúan óva intett minket, az nem volt más, mint a Google Translate. A későbbiekben, Általános fordítástechnika III-on láttunk is egy példát miért kell fenntartásokkal kezelni a Google Translate-et.
Szóval az akkor újdonsült gépemet ujjongva avattam fel rögvest az első fordításórán, bár kicsit még makacskodott akkoriban.

Első órán volt egy szintfelmérő tesztecske, két rövid, ismeretlen szöveggel. Az egyik viszonylag könnyebb nyelvezettel volt megáldva, ez arról szólt, hogy milyen módon próbálják a Fuji környezetét megóvni, a másik, nehezebb nyelvezetű szöveg pedig egyfajta kommunáról, ha jól emlékszem. Az első órán pont nem számítottam arra, hogy szintfelmérőt írunk (öreg hiba, el ne kövessétek!), így ahhoz képest amire tudom, hogy képes vagyok, szörnyen gyengén sikeredett, 74 és 76% között volt valahol, ami miatt el is szontyolodtam, és - szánom-bánom, de ez van, sajnos megesik - elgondolkodtam azon, vajon tényleg nekem való-e a fordítói. A későbbiekben azonban bebizonyosodott, hogy az egész annak volt betudható, hogy nem számítottam a szintfelmérőre.

Hogy is nézett ki maga az óra?
A szintfelmérőt követő héten, mikor visszakaptuk a fordításainkat, rajta a százalékokkal, átbeszéltük, hogy kinek mi okozott nehézséget, ha volt olyan, és a szövegek pontos fordítását is. Bármit kérdezhettünk, hogy azt miért éppen úgy kellett fordítani, illetve hogy az, ahogy mi fordítottuk helyes lehet-e. Mert bizony, volt ilyen később, amikor csak biztos ami biztos alapon rákérdeztem, vajon az a megoldás amit én alkalmaztam elfogadható-e. Sőt, tartok tőle, néha kicsit túl sokat is kérdeztem.

A félév során az órákon mindig egy-egy témára, problémakörre fókuszáltunk, így például arra, hogy hogyan fordítsunk helyesen egy jelzős szerkezetes mondatot, vagy egy hosszabb mondatot, ahol több jelző is előfordulhat, mert nem minden esetben jó a "hátulról fordítom"-módszer. Volt, hogy egy partikulát helyzetünk a középpontba, és azt néztük meg, milyen mondatkörnyezetben hogyan fordítjuk, de beszéltünk például a grammatikai és lexikai átváltásokról is.
Minden órán kaptunk az óra témájához kapcsolódó feladatokat, rendszerint kérdésről kérdésre nehezedő, lefordítandó mondatokat, a feladatok végén pedig ott virított a házi feladatunk.

Mivel "fordítástechnika" ezért a házi feladatunk is fordításból állt, hétről hétre kaptunk egy új szöveget, eleinte rövidebbeket, könnyebb nyelvezettel, majd egyre nehezebbeket. Az első félévben általában újságcikkekkel dolgoztunk. A fordításokhoz Somodi tanárnő mindig készített egy mintafordítást, amit mi is letölthettünk az egyetem Moodle-rendszeréből - ha máshol nem, beiratkozáson biztos hallottatok róla. ;)
Tanárnőnek el is küldhettük az elkészült fordítást a hétre kapott szövegből, de nem volt kötelező, mivel órán is megbeszéltük. De persze sokkal könnyebb volt, ha elküldtük neki, még ha ezzel a szerdánk és ha úgy jött ki a lépés, a csütörtökünk egy része el is ment, ugyanis csütörtökön délután 2-ig volt rá lehetőségünk, hogy megejtsük az e-mailt Tanárnőnek. Így viszont, aki csütörtökig elküldte, nem hétvégén kellett vele foglalkoznia, és mondjuk tudott a kanjikra koncentrálni, vagy éppen kipihenni a hét fáradalmait. :D

A félév során két ZH-t írtunk, egyet félév közepén, a tréninghét előtt, a másikat pedig a szorgalmi időszak vége előtt.
A ZH-k úgy épültek fel, hogy volt kettő 2-3 mondatnyi szöveg az ismerős, korábban már lefordított, órán megbeszélt szövegekből. Ezekhez nem használhattunk semmilyen segédeszközt, és Somodi tanárnő is azt tanácsolta, próbáljunk meg velük úgy negyed óra alatt végezni, mert utána kapjuk a ZH másik részét, az ismeretlen szöveget. Ehhez már használhattunk szótárat, és addig írhattuk, ameddig csak szerettük volna.

Félév végén a két ZH százalékainak átlagából kaptuk a jegyünket. A félévet a kezdeti "nehézségek" ellenére 90% fölötti eredménnyel zártam, szóval a tárgy mellett ott virított az ötös a Leckekönyvemben. :D

Friday, August 26, 2016

Tárgyleírások - Kutatási szeminárium I.

Sziasztok!

Tegye fel az a kezét, aki szeret csapatban dolgozni! Na és ki az, aki szeret másokat értékelni?
Ha magadra ismertél, ezt az órát Neked találták ki! :D

Óra: Kutatási szeminárium I.
Oktató: Molnár Pál
Kód: BJP 2831
Időpont: Hétfő, 14:00-16:00
Helyszín: BTK 3.318

Nos... Az órát nagyjából úgy kell elképzelni, mint az országismeret kultúra részét. Azt a fajta országismeretet, amit még az én időmben (de öregnek érzem magam) kellett megcsinálni. Ugyanis a tavalyi elsősöknek már más, máshogy tartotta azt az órát.
A nagyobb különbség csupán csak annyi, hogy nem egész évfolyamos, ömlesztett óráról van szó, hanem, mint azt a neve is mutatja szemináriumról, tehát kisebb csoportos, 20-25 fős óráról. Négy időpont közül választhattunk, úgy voltam vele, csütörtökön, amikor csak egy(!) darab órám van, inkább nem vállalnám be, így került hétfőre.
A másik, lényeges változás a mi országismeretünkhöz képest, hogy mind a témát, mind pedig a csapatunk tagjait mi választhattuk meg (el sem tudjátok képzelni, hogy vártuk ezt). Aki korábban olvasta a kultúráról szóló tárgyleírást tudja, hogy a témát is Tanár úr adta meg a csapatoknak, és a csapatokat is Ő állította össze, annak ellenére, hogy előzőleg egy kérdőívben megkérdezte, kikkel szeretnénk együtt dolgozni. De ez ezen az órán máshogy működött! :)
Ha pedig úgy gondolta bárki is, Ő hatékonyabban dolgozik egyedül, arra is volt lehetőség.

Így történt az, hogy első félévben Liával, Annával és Évivel dolgoztam együtt a japán alvilág témáján, melybe olyan szaftos témákat válogattunk, mint a yakuza, az irezumi (japán tetoválás), a japán prostitúció és a droghasználat. Az én részem az irezumi lett. 

Ezen az órán is, csakúgy mint az országismeretnél volt egy közös felület (I ♥ WordPress), ahova az egész évfolyam feldobálta a cikkeit. Persze nem volt kötelező a közös felületen dolgozni, ha szerettünk volna saját kutatóblogot is létrehozhattunk volna. 
Molnár tanár úr ránk bízta a cikkek mennyiségét; a mi csapatunk, akárcsak a többiek, 5-6 cikket tett fel. A WordPress-es közös felületen kívül volt egy másik a Facebookon is. Itt az volt a feladatunk, hogy amint elkészültünk egy cikkünkkel meg kellett osztanunk a cikk linkjét a csoporttársainkkal, akik így közvetlenül a mi cikkünket érték el.

Elmaradhatatlan volt az is, hogy a társaink munkáihoz hozzászóljunk a közös WordPressben (vagy épp a saját kutatóblogjukon), és mivel általában nem ártott írni valamit hozzájuk - akár belekötni abba, hogy "Figyimár, a harmadik bekezdés ötödik sorában a vesszőt rossz helyre tetted", akár problémát felvetni; a lényeg az volt, hogy aktívak legyünk, és kérdezzünk - én sajnos sokszor beleestem abba a hibába, hogy jelentéktelen dolgokra kérdeztem rá, vagy éppen olyan dolgot kérdeztem, amire már amúgy is tudtam a választ. Persze, nem törvényszerű, hogy mindenki így jár. Akinek elég nagy a fantáziája, és túl tud gondolni egy cikken, az természetesen ennél nyakatekertebb dolgokra is rá mert/tudott kérdezni.

Hasonlóan az országismerethez, itt is kellett egy prezentációt tartanunk, úgyhogy újra megszerettük a Prezit (mert hát Prezi nélkül unalmas lenne az életünk ♥). Mielőtt azonban a témáink prezentációjára rátértünk volna, még a félév elején olyan - amúgy a félévi értékelésben nem számított - témákat is fel kellett dolgoznunk, mint hogyan jegyzeteljünk jól, hogyan adjunk elő, milyen a jó forrás és társaik.

Az előadások során volt egy időkorlát, amibe bele kellett (volna) férnünk, de nem mindig sikerült. Erre az időkorlátra azért is szükség volt, mert több csapat adott elő egy órán és kellett időt hagyni azoknak, akik kérdezősködni szerettek volna még az előadás után.
Akárcsak országismeretnél, itt is mindenki kapott értékelő lapot, hogy az aktuálisan előadókat értékeljük. Olyan szempontok alapján kellett értékelnünk, mint például mennyire ragadja meg a témát és mennyire tartja fent a figyelmet. Továbbá figyelnünk kellett arra is, mennyire tartja fent velünk a szemkontaktust, és milyen szenvedéllyel beszél a témáról. Ha fogalmazhatok így, meglehetősen sokrétű volt az értékelési skála amit figyelembe kellett vennünk.

Ezen kívül természetesen nem maradhattak ki a kérdőívek sem, amiben akár arra volt kíváncsi a Tanár úr, hogy kikkel dolgozunk szívesen együtt, kiktől kérünk segítséget évfolyamon belül, akár arra, mi a véleményünk az óráról, hasznos-e vagy sem, mit változtatnánk rajta, ha egyáltalán kell. Volt olyan kérdőív is, ahol arról faggatott minket Tanár úr, hogy egyedül vagy csapatban, esetleg párban szeretünk jobban dolgozni.

Az országismerettől eltérően nem vizsgaidőszakban kaptuk meg a jegyeinket, hanem még a szorgalmi időszak vége előtt. Ugyanakkor abban hasonló volt az értékelés, hogy csapatonként beszélgettünk Tanár úrral a félévről és a munkánkról, majd kaptunk egy körülbelüli jegyet, mert még biztos ami biztos átgondolta Tanár úr a félévet, aztán mehettünk is. Itthon pedig, a Neptunban várt az ötöském. :D

Friday, August 5, 2016

Tárgyleírások - Kelet népei II.

Sziasztok!

Kisebb (na jó, nagyobb) hallgatás után végre összeszedtem erről az egy évről és az órákról a gondolataimat, úgyhogy csapjunk is bele!


Óra: Kelet népei II.
Oktató: Dr. Apatóczky Ákos Bertalan
Kód: BJP 1220
Időpont: Hétfő, 12:00-14:00
Helyszín: Buda Béla terem (lánykori nevén Díszterem, BTK 1.100)

Ahogy azt az óra előzményében is említettem, az előadásokat mindig más, az adott ország szakértője tartotta. Ez a Kelet népei II.-n sem volt máshogy.

A félévben volt szó Tibetről, Izraelről, Bhutánról, Jakutiáról (Oroszország észak-keleti részén található), Indiáról, Afganisztánról, Jemenről és Kuwaitról, valamint Örményországról is. Szóval sokszínűségben nem volt hiány ebben a félévben sem. 

Az előző félévhez képest eltérés tehát nem nagyon volt az órák felépítése tekintetében. Viszont, ami azért számomra nagy meglepetés volt - a lehető legpozitívabb értelemben -, hogy az első órát Tanár úr rászánta a vizsgakérdések átbeszélésére.

A félév során voltak olyan előadók, akik már a Kelet népei I. alatt is tartottak nekünk előadásokat, ezeket az előadásokat kifejezetten szerettem hallgatni. ♥

Természetesen ebben a félévben is voltak kedvenceim, mert nem én lennék, ha nem választottam volna ki magamnak minimum kettő előadást, amiért oda-vissza voltam. Ezek egyike Jakutia volt, a másik pedig India lett.

Jakutia, ahogy pár sorral fentebb írtam, Oroszország észak-keleti részén található, a világ legnagyobb önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. Már ott megvett magának az előadó, hogy "Oroszország". (gyerekkéntrajongtamazoroszkultúráért.Meg mindenért, ami hozzá kapcsolódott.) Szóval magától értetődő volt, hogy tágra nyílt szemekkel és nyitott fülekkel ültem az órán. Az pedig csak pluszbónusz volt, micsoda kellemes hangja volt az úrnak, aki előadott.
Lenyűgözött például az, hogy a fűtést hogyan oldják meg a közintézményekben, és a történelmükről szóló részt is kifejezetten élveztem.
Kaptunk egy rakat számot is, kezdve azzal, hogy 100°C-os hőingás van Jakutia területén, és csak 5 olyan hónap van az évben, amikor fagypont felett van az átlaghőmérséklet.
Ezek mellett kaptunk egy rakat képet, láttuk a terület zászlaját, megtudtuk, hogy Jakutiában a kicsi halat sütik, a nagy meg megy a levesbe. Szóval, ahogy ez az óránál lenni szokott, csupa érdekességet hallottunk.

A másik kedvencem India lett. Bár be kell vallanom, szükségem volt némi erőfeszítésre, hogy oda tudjak figyelni arra, amit az előadó mondott. Gyakorlatilag végigmentünk India történelmén egészen a kezdetektől, majdhogynem napjainkig. Akármennyire is próbáltam mindent szépen, érthetően lejegyzetelni, bizony volt olyan, hogy mire egy nevet (szörnyen, hallás után fonetikusan) vagy évszámot sikerült papírra vetnem, már három új, adott esetben fontosabb adat hangzott el, de hát ez már így sikerült.
Jó pár építményről láthattunk képeket, többnyire templomokról és síremlékekről.
Nem maradhatott ki az előadásból a Taj Mahal sem, ami egy mauzóleum, és az egyik mugal császár építtetett feleségének, Mumtaz Mahalnak (tyűűű, micsoda szakértőnek érzem magam :D).
Eltekintve a templomoktól és síremlékektől érdekes volt számomra az, hogy 82 beszélt nyelvet tartanak számon a területen, illetve, hogy mindenki tartja az etnikai identitását, amit erősít a kasztrendszer is.
 
A vizsga sem volt másabb, mint előző félévben, de erről majd egy külön bejegyzésben szót ejtek. ;)

Wednesday, August 3, 2016

Tárgyleírások - Filológia

Sziasztok!

Újabb tárgyleírással érkezem, ezúttal a keleti filológiák nevű óráról. Kellemes olvasgatást! ^^

Óra: Bevezetés a keleti filológiák alapvető módszereibe I.
Oktató: Vámos Péter
Kód: BJP 1311
Időpont: Csütörtök, 10:00-12:00
Terem: BTK.1.104.

Az országismeret I-en kívül a Vámos tanár úr féle filológián kellett csapatban dolgoznunk. Szemben azonban az országismeret I-gyel, a filológián nem 3, hanem 5 fős csapatokba kellett verődnünk, és saját magunknak kellett témát választani, amiből aztán meghatározott szempontok alapján egy 25-30 oldalas "szakdolgozatot" (szemináriumi dolgozatot) kellett csinálnunk, prezentációval egybekötve. Erre a prezentációra-dolgozatra kaptunk jegyet félév végén így effektíve vizsgáról a tárgy esetén nem igazán beszélhetünk.

A szempontok a következők voltak: kellett egy esemény; egy személy; egy dokumentum elemzése; a dolog relevanciája, hogy miért éppen ezt választottuk; és a szakirodalom elemzése.  Ezeket szétosztottuk az öt fő között (amiből a mi csapatunk esetében a félév végére csak négy lett), majd szépen mindenki elkezdett dolgozni a saját részén.

Az én csapatom első körben a természeti katasztrófákat akarta vizsgálni Japánban, végül leszűkítettük a 2011-es touhokui földrengésre. Nekem kellett a személyről szóló részt megcsinálni, amit én személy szerint élveztem is.
Első lépésként, miután megalakultak a csapatok, össze kellett írni, hogy milyen könyveket/egyéb forrásokat akarunk használni a munkánk során. Persze a végleges bibliográfia ennél jóval több lett, amire egy későbbi (de még az előadások előtti) órán a tanár úr fel is hívta a figyelmünket, hogy sokszor volt már Ő is úgy, hogy végül nem csak azokat a könyveket használta, amiket kezdetben kinézett magának. A kinézett könyvekkel azonban már el tudott indulni egy irányvonalon. Sőt, az a legjobb, ha a címadással is vártok, míg összeáll az egész dolog - Ő mondta, nem én. Amit viszont mindenképpen tartsatok szem előtt: egy kezdetleges címet, lehet az akármilyen gagyi, mindenképpen adjatok a munkátoknak, mert a bibliográfiás lapot, amire leírjátok (lehetőleg géppel), hogy ki mit csinál, hogy fog felépülni a doga, milyen forrásokat használtok majd remélhetőleg, kérni fogja a tanár úr, és cím nélkül "vissza a feladónak" címszóval nem veszi el a vázlatotokat.

A feladatkiosztásnál egy dologra nagyon figyeljetek oda. Ez pedig nem más, hogy lehetőleg olyan ember válasszatok a szakirodalom elemzésére, és az egész dokumentum összefésülésére, akinek 1000%-ig jó a helyesírása. Nem szeretném nagyon részletezni miért írom ezt, de ez nagyon keserű tapasztalat lett a számomra. Ugyanis Vámos tanár úr kifejezetten értékeli, ha a dolgozat hibátlan helyesírással van. Mivel a miénk nem volt az, sőt, a hivatkozás is hagyott némi kívánni valót maga után, ezért kicsit megkaptuk a magunkét. Itt értem el arra a pontra, ahol azt mondtam, valószínű jobbat csináltam volna egyedül. Persze mondhatom a védelmünkben, hogy mi voltunk az első csapat, de akkor is, kritikán alulinak értékeltem a saját munkámat is a dokumentumon belül. Sőt.

Mivel eléggé előrehaladott állapotban voltunk (és általában én voltam a szócső, maradjunk abban, hogy ez így rajtam ragadt, mint szamáron a fül), így az én csapatom kezdte az előadásokat november 3-án.
A prezentáció előtt, mielőtt kiálltok a nagyérdemű elé, a kész 25-30 oldalas szöveget el kell küldeni a tanár úrnak, hogy átnézze, és majd a csoport előtt kielemezze a-tól a pontig. Én a saját magam részével nem voltam megelégedve a végére, főleg a szóbeli prezentációval nem.

Elejébe mennék a dolgoknak, mielőtt azon kezdenétek el idegeskedni, hogy "úristen, prezentációt kell tartanom". A prezentáció nem több 20 percnél. Ez az öt fős csapatok esetében emberenként kb. 5 perc. Ha megtanulod azt, amit leírtál a dokumentumba, mint saját rész, és jól kiemeled a lényeget belőle, bőven beleférsz az öt percbe. Csak nem szabad izgulni, mert még azt is elfelejted, amit azelőtt fixre tudtál. Úgyhogy ne hagyjátok az utolsó pillanatra a dolgozatrész megírását, kezdjétek el minél hamarabb. Öt oldalt egész gyorsan meg lehet írni, és onnantól már csak a memorizálás a fontos.

Miközben pedig a részeteken dolgoztok, inkább mentsetek minden egyes sor/bekezdés után, ne járjatok úgy mint én. Amikor csinosítgatni akartam a részem, itt-ott átnézni, a gépem random lefagyott, a dokumentumom úgy, ahogy volt eltűnt, és közel egy hét munkáját 5 és fél óra alatt kellett újraírnom. Ami még szebb az egészben, hogy szóról szóra emlékeztem rá, mi több még a vesszők helyére is. :'D

Harmincan vettük fel az órát, ez azt jelentette, hogy 5 ötfős, és egy hatfős csapat született (vagy legalábbis kellett volna születnie). November 3-ával kezdődően kellett előadni a témáinkat. Utánunk még szó volt a lolita-divatról, Észak-Koreáról, a videojátékokról, és az 1945-ös eseményekről amikben Japán is érintett volt.

Ha választanom kéne, hogy a négy másik előadás közül melyik tetszett a legjobban, nem tudnék egy konkrétat mondani. Mindben volt valami, ami megfogott, és onnantól nem engedett el. ♥

Ahogy azt a bejegyzés elején is írtam, konkrét vizsgáról a filológia esetén nem beszélhetünk. Miután túlestünk az előadásunkon, a csapattársaimmal azt mondtuk magunknak, hogy ha a kettes megvan, már állatira fogunk örülni, ehhez képest valamilyen csoda folytán a tanár úr félév végén mindenkinek ötöst adott.