Sunday, March 8, 2015

Vizsgaleírások - Ókori és keleti nyelvek és írások

Sziasztok!

Ide is elérkeztem, a legrettegettebb vizsgám leírásához. Két nappal volt a kínai töri után, és igazából úgy érzem az első alkalomra nem készültem fel kellőképpen. Mert igen, sajnos szánom-bánom rögtön az első vizsgaidőszakomban sor került egy UV-re. Pedig nem így szerettem volna.

Mielőtt még bárki megijedne, hogy teljesíthetetlen a tárgy: vannak olyanok, akik tudnak belőle elsőre ötöst írni, meg olyanok is, akik elsőre átmennek. Csak be kell magolni szóról szóra a jegyzetet VAGY őrült nagy szerencse kell hozzá. Nekem ez a bemagolás szóról szóra csak másodjára jött össze. Ugyanúgy, ahogy a szerencse is csak másodjára állt mellém.

A vizsgán 8 kérdés van, ebből az első 2 ér a legtöbbet, ergo arra kell a legterjengősebben válaszolni, ha (!) azt kéri a feladat. Én is így csináltam anno az elsőnél, mondván, "Ó, az első kettőt tudom, akkor tuti megvan a kettes!" (a másik olyan tárgyam volt az első félévben aminél nyíltan a kettesre hajtottam). Nem így van. Négy-öt sornál nem érdemes többet írni, szakszavastól mindenestől. Azt hittem, ha a lineáris B-ről minden leírok amit tudok, megkönyörül rajtam, de nem volt hozzá szerencsém. Jó tanácsként csak azt tudom mondani, hogy ne nagyon írjatok kisregényt, és próbáljatok meg egy viszonylag "közepes" betűméretben írni; mert ha túl kicsik a betűitek azért húzza át, ha túl nagyok, akkor azért, ha túl sokat írtatok azért nem fogadja el, ha túl keveset akkor meg azért.
Szóval ez tipikusan az a tárgy, ahol vért kell izzadni a kettesért, ha az embernek nem áll rá a lineáris B megfejtésére az agya, mondjuk. Meg ami attól függ, hogy hogy kelt fel a tanár aznap reggel.
Aztán volt néhány olyan kérdés, ahova nem kellett kisregényt írni, meg olyanok is, amikre csak 1, 2 vagy 3 szó volt a válasz.

Persze ott a másik dolog, ami az első alkalmam kudarcához vezetett, hogy előtte éjjel egy percet sem aludtam, mert végigtanultam az éjszakát, így cseppecskét nehezemre esett koncentrálni. ^^" És a 8 kérdésből mindössze 4-re adtam értékelhető(nek mondható) választ. Úgyhogy vizsga után amint hazaestem, bedőltem az ágyba, és mikor éjjel fél 12-kor észrevettem, hogy írta Anna chan meg Adri chan, hogy nekik négyes lett, bevallom kicsit reménykedtem a kettesben.
Félálomban, telefonról, legalább hatszor elrontva a Neptun kódom vagy a jelszavam, szembenéztem a végzetemmel: az egyessel. Igazából nem rendített meg nagyon, mert beszéltem pár senpai-jal korábban, akiket hozzám hasonlóan elsőre megbuktatott. Illetve 15-én este/éjjel nem zuhanhattam össze, mivel még két vizsgám hátra volt. Szóval amint a két hátramaradt vizsgám lement, teljes erőbedobással kezdtem tanulni - vagy legalábbis próbáltam elkezdeni - a február 5-i "randinkra". Még Anyát is megkértem, hogy hallgasson végig egyszer-kétszer, aminek minden alkalommal az lett a vége, hogy miután elmondtam neki kb. 2 oldalnyit az anyagból, leesett a feje, és elaludt! Szóval láthatjátok, esti mesének is kiváló az Ókori és keleti nyelvek és írások, mert perceken belül alszik tőle az ember. :D

Mindenféle viccet félretéve, az UV-t már nem éreztem annyira nehéznek, mint a rendes vizsgát. Igazából itt is volt két olyan kérdés, aminél csak néztem, hogy ezt mégis mikor vehettük, de ettől függetlenül sikerült olyan ügyesen megtanulnom az anyagot, hogy egy hármast összehoztam. :')) 

3 comments:

  1. Üdv! Azt megkérdezhetem, hogy ha magyarul írod a szöveged, és feltétezem magyar emberekről beszélsz, akkor miért használsz chant? Ez olyan, mintha egy olyan szöveget olvasnék hogy: tegnap találkoztam Señor Kováccsal, aztán pedig blablabla (ilyen persze általában nincs, mert a spanyol nyelv (még) nincs annyira fetisizálva, mint a japán..) -gondolom te is belátod, hogy... furcsa. Az oké, hogy japán szakos vagy, de akkor vagy írnád japánul a blogod, vagy magyarul...
    Így csak olyan mintha, kis cuki kiegészítőként tekintenél a nyelvre...A senpai-ra már ki se térek..
    Kicsit olyan weeaboo-s~ :D
    Bocsi, ha bántó a kérdésem, nem volt célom, de tényleg érdekelne...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Névtelen!
      Való igaz, sikerült kissé bántó módon megfogalmaznod a kérdést. Valamint szeretném leszögezni, hogy a látszat ellenére abszolút nem vagyok weeaboo. ;)
      Nevezhetjük szakos ártalomnak, vagy akár az én mániámnak/szokásomnak ezt a "chan" és "senpai" dolgot. Mivel elég régóta állok kapcsolatban a japán nyelvvel (és nem, az animékkel már rég nem, bár ezt, ha kicsit körülnéztél a blogon, láthattad, a kérdésed hangvétele azonban másról tanúskodik ;) ), a mindennapi szókészletem részévé váltak bizonyos japán szavak, példának okáért a japán tanáromat sem "Tanár úrnak" hívom, hanem "Senseinek".
      Ez egy lehetőség is lehet azoknak, akik még csak most kezdenének ismerkedni a japán nyelvvel/kultúrával, hogyan szokás a japán nyelvben megszólítani a barátainkat/felsőbb éveseket/tanárainkat.
      Arra a kérdésedre, hogy miért nem japánul írom a blogom, azt tudnám mondani, hogy a blog eredeti célja az volt, hogy bemutassam, azoknak az embereknek a KRE japán szakát, akik eziránt érdeklődnek - és én úgy gondolom ebbe belefér pár japán szó.

      Delete
  2. Szerintem a nyelvi tanárok hülyét is kapnának, ha nem senseinek hívnánk őket. Btw a senpait én se értem miért használjuk, talán azért, mert egyrészt tiszteletteljesebb, mint a "felsőbbéves", mélyebb jelentéssel bír, plusz így egyértelműbb, hogy japánosra értjük. Egyébként hogy néha japán szavakat csempészünk a mondatba leginkább egymás között történik és egyfajta belsős poénként fogjuk fel. Mivel ő az érdeklődőknek és az alsőbbéveseknek, kouhaioknak ír, szerintem tekinthető "egymásközti" szóhasználatnak. A japanológia szakhoz pedig hozzártozik, hogy kultúrát is tanulunk, ezért vesznek több diplomást tolmácsnak, mint csak nyelvvizsgával rendelkezőt, mert mi értjük az eltéréseket és a szavak mélyebb értelmét.

    Egyébként ugyanígy a kínai tanárt is laoshinak hívjuk.

    Remélem kielégítő így utólag és másodiknak csak így közbeékelve a hozzászólásom. :D

    ReplyDelete